Egy fiatal filmkészítő egy régi noteszra bukkan, amit egykor egy magyar férfi írt tele a II. világháborútól kezdve egészen a berlini fal leomlásáig a vasfüggöny mögül megtapasztalt összes moziélményéről. A szigorú pontossággal vezetett mozinapló rekormennyiségű, 2.158 filmet tartalmaz. De ki lehetett a könyvecske rejtélyes tulajdonosa, aki a feljegyzések tanúsága szerint mindennél jobban rajongott az akciófilmekért, és vajon miért vezette ekkora precizitással az összes mozilátogatását? Ida Marie Gedbjerg Sørensen meglátogatja a férfi hozzátartozóit, és érdekes képet fest le egy háromgenerációs családról a modernkori Magyarországon. Titkosan dédelgetett álmok és mélyen őrzött traumák törnek a felszínre, ahogy a férfi film iránti rejtélyes lelkesedésén keresztül egyre inkább elmerülünk a család sötétebb és fordulatokban gazdag bonyolult szövedékében. A 2.158 filmcím néhány összeválogatott filmjelenetével egy szeretetteli és kreatív tisztelgés nemcsak a film, de a moziterem félhomályában velünk együtt jegyet váltott, körülöttünk ülő idegenek előtt is. Újra megerősítést nyer, hogy a mozifilm nem csupán a menekülés egyik formája, de az emberi találkozások egyik lehetséges színhelye is.  

A young filmmaker stumbles upon an old notebook. The book belonged to a Hungarian man who wrote down all his cinema visits behind the Iron Curtain from World War II to the fall of the Wall. No less than 2,158 films are accurately dated in the cinematic diary – and he loved action films more than anything else! But who was the book’s mysterious owner and why did he document his trips to the movies in such detail? Ida Marie Gedbjerg Sørensen visits his family and draws a portrait of three generations in modern-day Hungary. Secret dreams and repressed traumas surface with every step she takes, as she delves into the mystery of his passion for film in a complex family narrative with many shadows and twists and turns. With film clips from the book’s 2,158 titles, this is a loving and creative tribute to film and the strangers sitting next to you in the darkness of the cinema. And it proves that filmmaking is not just an escape, but a place to meet each other.