A RENDEZŐ KOMMENTÁRJA: 2016. december 16-án Letizia, Pier Giorgio, Maria Luisa, Alberto és én, Marco, a Bellocchio testvérek  Piacenzában, a Circolo dell’Unione kulturális központban találkoztunk, hogy megünnepeljünk néhány születésnapot. A találkozón részt vettek a feleségek, a gyerekek és az unokák is. Amikor megszerveztem a közös ebédet, arra gondoltam, hogy filmet készítek a családomról, de még nem voltak világos elképzeléseim. Nem tudtam pontosan, mit szeretnék csinálni. Valójában egész más volt a szándékom… Valójában Camillóról, az angyalról, ennek a történetnek a főszereplőjéről szerettem volna filmet készíteni. A "Marx várhat" c. film ikertestvéremnek, Camillónak az 1968. december 27-én bekövetkezett haláláról szól. Ez egy teljes egészében önéletrajzi történet, amely azonban legalább két okból "egyetemes" akar lenni (különben kit érdekelne?). Az egyik, hogy a hátrahagyottak fájdalmáról szól (mi, a testvérei, vajon kellően egészségesek voltunk ahhoz, hogy átéljük a fájdalmat?), de főként arról, hogy el akartuk titkolni édesanyánk elől a teljes igazságot, mivel azt gondoltuk, hogy összetörne a tragédia súlya alatt. Színház a tragédiában. A másik ok az, hogy Camillo egy "forradalmi" évben, 1968-ban halt meg. 1968 a tiltakozás, a szexuális szabadság, a francia május, Csehszlovákia megszállásának az éve, de mindezek a forradalmak elhaladtak Camillo élete mellett, nem érintették meg. "Marx várhat" – mondta nekem, amikor utoljára találkoztunk.

díjak és fesztiválok
BFI London Film Festival 2021: Create
Festival de Cannes 2021: Cannes Première - Official Selection
New York Film Festival 2021: Spotlight

NOTE DI REGIA: Il 16 dicembre 2016 Letizia, Pier Giorgio, Maria Luisa, Alberto ed io, Marco, le sorelle e i fratelli Bellocchio superstiti ci riunimmo, con mogli, figli e nipoti al Circolo dell’Unione a Piacenza per festeggiare vari compleanni. Io avevo organizzato il pranzo con l’idea di fare un film sulla mia famiglia, ma non avevo ancora le idee chiare. Non sapevo che cosa volevo esattamente fare. In realtà lo scopo era un altro… Fare un film su Camillo, l’angelo, il protagonista di questa storia. “Marx può aspettare” racconta della morte di Camillo, mio gemello, il 27 dicembre del 1968. Una storia totalmente autobiografica, ma che vuole essere “universale” (altrimenti che interesse potrebbe avere?) per almeno due motivi: una riflessione sul dolore dei sopravvissuti (eravamo abbastanza sani noi fratelli per sentire dolore?), ma soprattutto sulla volontà di nascondere la verità a nostra madre, convinti che altrimenti non avrebbe sopportato la tragedia. E perciò il teatro nella tragedia. Il secondo motivo è che la morte di Camillo cade in un anno “rivoluzionario”, il 1968. L’anno della contestazione, della libertà sessuale, del maggio francese, dell’invasione della Cecoslovacchia, ma tutte queste rivoluzioni passarono accanto alla vita di Camillo, non lo interessarono. “Marx può aspettare” mi disse l’ultima volta che ci incontrammo...

premi e festival
BFI London Film Festival 2021: Create
Festival de Cannes 2021: Cannes Première - Official Selection
New York Film Festival 2021: Spotlight