Bruno és Duša idősek otthonában élnek. Alkalmanként találkoznak, együtt töltik az időt, de folyamatosan megfeledkeznek arról, hogy ismerik egymást. Ennek ellenére minden újabb találkozás örömmel tölti el mindkettőjüket.

fesztiválok, díjak

Black Nights Film Festival (világpremier);
Cleveland;
Shanghai;
Szarajevó;
Leskovac (Best Actor Awards);
MedFilm Roma;

Szlovénia nevezte a filmet a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó 2022-es Oscar-díjra.

első kézből

„A filmben felteszem azt a kérdést, hogy az érzelmek képesek-e felülkerekedni a betegségen. Érdekel az idősek otthonának különös atmoszférája, amely költői és magasabb rendű, az öregséggel és a magáról már gondoskodni nem tudó emberhez visszatérő gyermeki mivolttal kapcsolatos felismerés között ingadozik.”
– Miroslav Mandić

a szerző portréja

Miroslav Mandić (1955) Szarajevóban született, a New York-i Columbia University School of the Arts-on szerzett diplomát. Rövid bosznia-hercegovinai filmes karrierje után a 90-es években zajló jugoszláv háború idején Csehországba emigrált, ahol számos dokumentumfilmet rendezett. Jelenleg Szlovéniában él és dolgozik. Filmjeit számos neves nemzetközi filmfesztiválon – Locarno, Chicago, Santa Barbara, München, Szarajevó, Melbourne, Krakkó, Kairó – vetítették, és számos díjat nyertek. Ezek közé a művek közé tartozik a Játszom, tehát vagyok (2018, nagyjátékfilm), a Lépcsők (2015, kisjátékfilm), az Adria Blues (2013, játékfilm), a Searching for Johnny (2009, dokumentumfilm) és a Borderline Lovers (2005, dokumentumfilm).

filmkritikák

„Mandić olyan méltósággal ábrázolja a főszereplő párt, amelyet érdemes megfigyelni. Ha a „Sanremo” kisfilmnek tűnik is, bőven kárpótol témái igazi nagyságával, amelyek mindenekfelett univerzálisak. A film tisztelgés a romantika időnkénti eufóriája és vigasza előtt, bármennyire is múlandó az.  Meglepően gyengéd történet arról, hogyan ragaszkodunk másokhoz akkor is, amikor már az önmagunkról alkotott képünk eltűnőfélben van."
- Manuel Betancourt, Variety

"A főszereplő páros és a többi szereplő finoman összehangolt alakítása teszi érzelmekkel feltöltötté a filmet, de Mandić a vizuális történetmesélés mesterének is bizonyul. Peter Zeitlinger operatőri munkája, aki Werner Herzog munkatársa, feltárja és megmutatja a gyönyörű táj teljes színpalettáját minden évszakban, a többször elhomályosuló kép egyértelműen Bruno lelkiállapotának kivetülése. /.../ Összességében a Sanremo egy teljes, szívből jövő élményt jelent a nézőnek."
- Marko Stojiljković, Cineuropa