Előzetes tudnivalók az autizmus-spektrumzavar megértéséhez:

Az autizmus spektrumzavar (ASD) egy veleszületett fejlődési zavar, mely az egész személyiségre kihat, egy egész életen át tartó „állapotként” írható le, és bármilyen IQ (intelligencia hányados) mellett előfordulhat. A tünetek a szociális, kommunikációs és a rugalmas viselkedésszervezés szintjén jelentkeznek.
A spektrumzavar kifejezés azt jelenti, hogy az autista gyermekek tüneteiket tekintve elhelyezhetők egy skála bármely pontján, amelynek az egyik végpontján találhatók az „enyhébb”, a másik végpontján pedig a „súlyosabb” esetek. „Enyhébb” esetek azok a gyermekek, akik viselkedése alig tér el egy nem autizmussal élő gyermek viselkedésétől. A szülők felfedezhetnek furcsaságokat a gyermek viselkedésében, de nem olyan mértékűeket, amelyek aggodalomra adhatnának okot a nem szakértő szemeknek.
Ahány gyermek, annyi megnyilvánulási forma, de a tünetek fent említett három szinten minden autizmussal élő embernél megjelennek. A legfontosabb az autizmussal élő gyermek esetében, hogy elfogadjuk és megértsük, hogy a viselkedése mögött nem szándékosság rejlik.

A Sorsfordító kisfilm szinopszisa

Jancsi autizmus-spektrumzavaros, Márk mozgássérült fiú. A kisfilmben a reggeli készülődéstől kísérhetjük végig a két fiú egyik délelőttjét, miközben eltérő iskolai közösségi helyzetükkel szembesülhetünk.

Márk és Jancsi is saját otthonában készülődik az iskolába, majd útban az iskola felé Jancsi szemével érzékeljük a környezetet. Figyelme a részletekre összpontosul, az autóba beszűrődő zajok és fények furcsa érzéseket és félelmet keltenek benne. A külvilágból érkező ingerek hatására szorongást jelző gondolatok fogalmazódnak benne, amelyeket őszinte kérdések formájában tesz fel. 

A két fiú megérkezik az iskola parkolójába, majd együtt mennek a bejárat felé. Márk kerekesszékben akadálytalanul gurul, míg Jancsi egy nemrég hallott közmondást - autistákra jellemzően - szó szerint értelmezve, lassan lépegetve közeledik a bejárathoz.

Az osztályteremben hamar kiderül, Jancsi más, mint a többiek. Míg társai csoportokban vidáman beszélgetnek, játszanak, ő egyedül ül le az első padba, tanszereit rendszerezve pakolja ki. Márk kerekesszékével könnyen boldogul a teremben, a többiekhez csatlakozik, segítenek neki.

A késve érkező menő srác, Kornél kihasználja az adódó alkalmat Jancsi piszkálására, melyre a többiek ügyet sem vetnek. Jancsi számára világos társai közömbös és kirekesztő magatartása, mely egyre inkább bezárja őt furcsa világába.

Az órát tartó tanárnő nem tudja, mennyi negatív dolog érte Jancsit óra előtt az osztályban, nem érti figyelmetlenségét és zárkózottságát. Míg osztálytársai leplezett, de nem megfelelő viselkedése a tanárnő számára láthatatlan marad, addig Jancsi őszinte megnyilvánulásait észreveszi.  Megjegyzéseivel pedig tovább erősíti Jancsi szorongását.
Jancsi ebben a közösségben rosszul érzi magát és nem tudja megmutatni, mire képes.

Kornél órai beszólása az utolsó csepp a pohárban: kirohan az osztályból a szomszédos szertárban keres búvóhelyet a megnyugváshoz. A számára kellemetlen szagokkal és félelmet keltő kitömött állatokkal teli helyiségben is nagyobb biztonságban érzi magát, mint saját osztálytársai közt.

Azt kívánja, bárcsak láthatóvá válnának nehézségei, így megértenék és megfelelően tudnának neki is segíteni osztálytársai. Valóban befogadnák, így ő is képes lenne megmutatni tudását, éppen úgy, mint egyetlen barátja, a kerekesszékes Márk.

Éber álma nem tart sokáig, Márk jön utána. Márk az egyetlen osztálytárs, aki saját korlátait ismerve, Jancsi nehézségeit is megérti és empátiával segíteni tud neki, hogy megnyugodva visszatérhessen a közösségbe.

Az asztal alatti sok-sok gyermekrajz utal egy nehéz sorsú kisfiú rendszeres és kétségbeesett megoldáskeresésére.