Nemeskéri Emma 2016. december 6-án 100 gyertyát fújt el a születésnapi tortáján. 1937-ben kezdett látszerészként dolgozni Libál Lajos Magyarországon akkor még egyedülálló optikájában, mert „nem volt annál szebb, mint látást adni az embereknek”. A születésnap a visszavonulást is jelentette, ugyanis csak ekkor, 100 évesen hagyta abba a munkát, végigdolgozva 80 évet ugyanazon a munkahelyen, abban az apró boltban, ahol felépített magának egy külön kis világot. A környék iparosai és az őt sokra becsülő mindenkori klientúra által csak „Emmi néni”-ként emlegetett hölgy 1916-ban, egy ötgyermekes család legkisebbjeként született egy olyan időszakban, amikor Magyarországon gyermekek ezrei tengődtek nyomorban. 6 évesen a Gyermekvédő Liga segélyakciójának köszönhetően Belgiumba került, majd Svájcba. mikor 12 évesen hazatért, újra kellett tanulnia a magyart. A második világháború alatt bombatalálat érte, amely  –ahogy ő fogalmaz – végérvényesen „életre ítélte”. Emmi néni emlékei és életének helyszínei, a régi és a jelenkori Budapest arcai élő képeslapként elevenednek meg, miközben betekintünk a látszerészet világába – azokba az időkbe, amikor a műszemet úgy vitték, mint a cukrot, és egy kicsit megismerjük a mindenkori vásárlók korszakok szerint változó igényeit is. Derű, humor, báj, a hétköznapok drámái: és a felismerés, hogy az élet – bármikor éljünk is, és bármennyi évesek is legyünk – addig élhető igazán, amíg mi magunk is úgy érezzük, hogy van értelme a létezésünknek.