A 2010-ben készült Egy befejezetlen film dokumentumalkotás az igazságot keresi egy rejtélyes, 1942-ben készült náci propagandafilmmel kapcsolatban, amelyet a varsói gettóban forgattak. Egy félkész, narrációt nem tartalmazó német propagandafilmről van szó, amely gondosan beállított, fiktív jelenetekben hasonlította össze a gettóban állítólagosan luxusban élő zsidók körülményeit, a gettón kívül nyomorban és rettegésben élő zsidókéval. Az utóbbi jelenetek a valóságot mutatták.

Bármilyen visszásan is hangzik, de a világháborút követően filmesek és múzeumok is felhasználtak részleteket a félkész náci propagandafilmből. Túlélők beszámolói és írásos dokumentumok mellé helyezték illusztrációnak, mert objektívnek tekintették. Alig néhányan voltak ugyanis csak tisztában azokkal a manipulációkkal, amelyekkel az egykori felvételek készültek, és hogy milyen elképzelhetetlen szörnyűségek tanúbizonyságai. E filmipari csalás tehát feledésbe merült és a fekete-fehér képsorok történelmi valóságként ivódtak bele a nézők tudatába.

Yael Hersonski rendező Egy befejezetlen film című dokumentumfilmjéből megtudjuk, hogy mit írtak naplójukba a hajdani gettólakók azokon a napokon, amikor a nácik a propagandafilmet forgatták; 2010-ben még élő egykori gettólakók osztják meg emlékeiket a nézőkkel; és az egyik egykori német operatőr beszél saját szerepéről a forgatásban. Az Egy befejezetlen film szembeállítja a propagandafilm megtévesztő képsorait a gettó valós életéről készült felvételekkel. A néző tehát kénytelen újragondolni, hogy vajon helyes-e automatikusan igazságként elfogadni bármit, amiről fénykép vagy film készül. Arra is rákényszerít, hogy átgondoljuk: pontosak-e ismereteink a történelmi múltról.