A „laulupidu“ az észtek számára sokkal többet jelent egy nagyszabású kórusfesztiválnál. Az éneklés nem pusztán a művészi kifejezés egy formája, hanem nemzeti öntudatuk meghatározó és elidegeníthetetlen része is. A Dalosünnep közel 150 éves története során ugyanis már legalább kétszer segítette közelebb a balti országot a függetlenséghez. A Daloló forradalom rendezőinek második filmje egy kaliforniai kórus ifjú tagjainak szemszögéből mutatja be a Dalosünnep szépségét és jelentőségét. A fiatalok lelkiismeretesen tanulják az első ránézésre bizony nehéznek tűnő észt dalokat, hogy aztán a hónapokon át tartó felkészülést követően csatlakozzanak a tallinni Dalkosmezőn öt évente összegyűlő énekesek tízezreihez, és részeseivé váljanak egy semmihez sem fogható közösségi élménynek. A film archív felvételek segítségével végigvezet a Dalosünnepek történetén is, bemutatva a nemzeti ébredés idején, illetve a szovjet elnyomás alatt betöltött identitást erősítő szerepüket.