Peter Lorre, a magyarországi születésű, német színpadi színészből lett hollywoodi sztár gyermekdeden szelíd arcáról, és félelmetes, sőt beteges indulatokat sugárzó szemeiről a legtöbbeknek talán bűnöző- és sorozatgyilkos-szerepei jutnak eszébe. Pedig élete egyes időszakaiban japán mesterdetektívként, gyanús bevándorlóként vagy éppen komikus mellékszereplőként ismerte a közönség. Harun Farocki és Felix Hoffmann filmje (amely legalább annyira szól a rendezők világértelmezéséről, mint Lorre-ről) elmereng egy zaklatott évszázad eseményein, a fasizmus lélektanán, az európai és az amerikai művészetfelfogás különbségein és a film valóságábrázoló erején – miközben egy zseniális színészi képességekkel megáldott, ám a helyét sehol nem találó művész portréját rajzolja meg.

Peter Lorre, born in Hungary, became a Hollywood star after acting in theatres in Germany. Most people probably associate him with criminal and serial killer roles due to his blank babyface and a personality projecting terrifying, indeed maniacal rages. However, the fact is that at different points in his life he also played a Japanese master detective, suspicious immigrant and quite a few comic supporting parts. The movie by Harun Farocki and Felix Hoffmann, which is as much about the directors’ interpretation of the world as it is about Lorre, daydreams on the events of a troubled century, the psychology of fascism, the differences between European and American approaches to art, and the power of film to depict reality, meanwhile it sketches the portrait of an artist blessed with brilliant theatrical abilities yet who is unable to find his place in the world.