Bokros jelentések (98p)

Az egyházak elleni akciók, ezen belül is a katolikus egyház elleni tevékenység különleges helyet foglaltak el az állambiztonság munkájában, a kommunizmus évtizedeiben. A tartótiszt c. és az Operatív érték – a besúgottak c. a Médiatanács által támogatott dokumentumfilmjeim után most a Bokor közösség hányattatásait mutatom be állambiztonsági iratok, érintett megszólalók, archív videó-és filmrészletek felhasználásával. A megyei egyházi irányításban szerepet betöltő egykori tartótiszttel is megtörténik a szembesítés és megszólal egy egykori beszervezett ügynök is. Bocsánatot kérek – elhangzik kétszer is a filmben.
A Bokor a tevékenysége, magatartása révén furcsa helyzetbe került: látszólag szemben állt a katolikus egyházzal, s támadta azt. A valóságban azonban a Bokor Nyugaton már közismert elveket fogalmazott meg és képviselt. Az egyház-szemlélete - amely kisközösségen és minden ember közösségén, nem pedig hierarchián alapult - megfelelt a II. Vatikáni Zsinat szellemének. A Magyar Katolikus Püspöki Kar Bulányi Györgytől 1982-ben megvonta a nyilvános misézés jogát, és a korlátozást csak vatikáni nyomásra, 1997-ben oldotta fel. A Magyar Katolikus Püspöki Kar ekkor tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy "megszűntek a korábban hozott korlátozó intézkedések". Ennek ellenére Bulányi György a 2010-ben bekövetkezett haláláig is, csak a plébánostól meg nem hirdetett miséket mondhatott. A rendszer-változtatás után államunk bocsánatot kért tőle, de egyháza vezetői nem.

Rendező: Varga Ágota
Stáb: Markert Károly, Faludi Sándor, Koncz Gabriella, Szabó Gyula, Zalányi László, Fabók István, Dobronay László, Krulik Zoltán, Varga Botond, Vörös Géza

A Sárga csikó nyomában (50p)

Az 1910-es évek derekán a Janovics Jenő színházigazgató által vezetett kolozsvári filmgyár közel hetven filmet mutatott be a legismertebb magyar színészek és a legjobb rendezők, operatőrök közreműködésével. Az első világháború után a némafilm korszakának egyik legtermékenyebb magyar filmes műhelye bezárta kapuit, az azt követő évtizedekben pedig különböző úton-módon majdnem az összes film megsemmisült.

Dokumentumfilmünk filmtörténészek együttműködésével, valamint archív felvételek, képanyagok felhasználásával ismerteti a kolozsvári filmes műhely hatéves működését. Mennyire voltak igényesek ezek a filmek és hogyan szerepeltek más országok vetítőtermeiben? Összeköthető-e a kolozsvári filmstúdió fellendülése és bukása az első világháború történéseivel? Azt is vizsgáljuk, hogy mennyire egyedi vagy megszokott eset, hogy az elkészült filmeknek alig 5%-a vészelte át az elmúlt évszázadot? Hogyan tűntek el a Janovics stúdiójában gyártott filmek kópiái az évtizedek alatt és van-e esély arra, hogy újabb elveszettenek hitt kolozsvári némafilm kerüljön elő?

Rendező: Zágoni Bálint
Stáb: operatőrök: Bántó Csaba, Varró-Bodoczi Zoltán, Szén János; vágó, speciális effektusok: Bertóti Attila; hang, zene: Iszlai József; szakértő: Kurutz Márton, Balogh Gyöngyi;