Tájképek, alkalmi beszélgetések és találkozások, hangok és csendek kompozíciója alkotja a Dalok a lassan égő földről című filmet. A két éven át a frontvonalhoz változó közelségében rögzített audiovizuális napló Ukrajna elmerülését mutatja be a totális háború mélységébe, valamint az ukrán társadalomban végbemenő finom változásokat követi nyomon. Az orosz invázió első heteiben tapasztalt pánik és borzalom szaggatott akkordjai lassan átalakulnak a halál és a pusztítás elfogadásának zsibbadt csendjévé, amely végül a lakosság számára tragikus normává válik, míg a világ többi része számára csak egy mellékes gondolat. A kollektív katasztrófa (meta)fizikai tájképének hátterében az ukránok új generációja arra törekszik, hogy elképzelje a jövőt.    

Landscapes, occasional conversations and encounters, and sounds that weave in and out of the frame compose Songs of Slow Burning Earth. Captured in varying proximities to the frontline over two years, the audiovisual diary of Ukraine’s immersion into the abyss of total war traces the subtle changes in Ukrainian society. The ragged chords of panic and horror of the first weeks of the Russian invasion slowly morph into the numb stillness of the acceptance of death and destruction, which eventually becomes the tragic normality for the local population, but just an afterthought for the rest of the world. Against the backdrop of the (meta)physical landscape of collective disaster, a new generation of Ukrainians aspires to imagine the future.