Amióta a kis Amal visszatért a negyedbe, ahol korábban lakott, csupán egy nagy fára emlékszik, egy szikomorfára, amelyre régen testvéreivel együtt másztak fel, de ma már nyoma sincs. Emlékszik, amikor apjának hordta a kávét a gyümölcsöskertbe. Aztán jött a háború és testvéreivel együtt mindent elveszítettek. Ők a Gáza külvárosából származó, földműveléssel foglalkozó Samouni-család leszármazottjai. Immár egy éve annak, hogy eltemették halottaikat. Most a jövővel, házaik, lakónegyedük újjáépítésével, emlékeik ápolásával kell törődniük.
A valós felvételek és az animáció eszközével előhívott emlékeken keresztül megismerünk egy családot az életüket felforgató tragikus események előtt, alatt és után, amikor 2009 januárjában, az „Öntött ólom” hadművelet 29 családtagjuk halálát okozza.

Da quando la piccola Amal è tornata nel suo quartiere, ricorda solo un grande albero che non c’è più. Un sicomoro su cui lei e i suoi fratelli si arrampicavano. Si ricorda di quando portava il caffè a suo padre nel frutteto. Dopo è arrivata la guerra. Amal e i suoi fratelli hanno perso tutto. Sono figli della famiglia Samouni, dei contadini che abitano alla periferia della città di Gaza. È passato un anno da quando hanno sepolto i loro morti. Ora devono ricominciare a guardare al futuro, ricostruendo le loro case, il loro quartiere, la loro memoria.
Sul filo dei ricordi, immagini reali e racconto animato si alternano a disegnare un ritratto di famiglia, prima, dopo e durante i tragici avvenimenti che hanno stravolto le loro vite in quel gennaio del 2009, quando, durante l’operazione “Piombo fuso”, vengono massacrati 29 membri della famiglia.