Bamako cselédjei

Barakeden kis cselédlányt jelent bambara nyelven, de az urbánus fülnek ez már sértőnek hangzik. Maliban sok tizenkét-tizenhárom éves falusi lány megy el szolgálni fővárosi családokhoz. Gyakran több mint 15 órát dolgoznak naponta, kevesebb, mint havi 8 Euróért. Rossz bánásmód, kifizetetlen bér, nemi erőszak – általában erre számíthatnak a munkaadóiktól és a városiaktól. Oumou 14 évesen jött el a falujából, hogy cseléd legyen Bamakóban. Több százezer társához hasonlóan egy jobb élet reményében tűri a nehézségeket. Esténként összegyűlnek a kis cselédlányok, hogy hangot adjanak panaszaiknak. Aktivisták segítségével néhányan szervezkedni kezdenek a jogaikért.

Afgán dzsungel

Szerbiában, a szabadkai téglagyár épületében már 2011 óta élnek menekültek, télen-nyáron. Minden csoport csak néhány napra érkezik. Fontos megállóhely ez számukra, hiszen innen már csak “pár” kilométer az Európai Unió határa. A rövid filmetűd egy pillanatnyi, útközbeni állapotot igyekszik megragadni.

A komp

„Brudiná”-nak a helyiek azt a kompot nevezik, amelyet a Pricaz és a Folt falvak között élő emberek használnak a Maros folyón, hogy lerövidítsék az utat. Bár 500 méterrel arrébb elkészült egy új út, az emberek mégis ezt az átkelési módot választják ahhoz, hogy a folyó túloldalára menjenek, ami jól mutatja az itt élők mentalitását, életritmusát, azt, hogy nem vesznek tudomást a modernizációról; mintha az élet egyszerűen megállt volna. Egy film a magányról, az elszigetelődésről, a szeretetről és a sorsszerűségről, az időről és a halálról szól.