Bent Hamer legújabb filmje sikeresen ötvözi a tőle megszokott szokatlan felütést a praktikus, kristálytiszta minimalista stílussal és a leheletfinom humorral, mely a legmélyebb filozófiai fejtegetést is élvezhetővé teszi. Üdvözöljük kedves nézőnket a mérésügyi intézet kutatóinak kissé szürreális elit körében, ahol sorozatos véletlenek arra késztetik hősnőnket, hogy saját életét is mérlegre tegye.

Marie, egy újabb magányos főszereplő mindennapjai ugyanolyan steril gyakorlatiassággal telnek, mint amilyennel ellenőrzi és kalibrálja az ország különböző mérőeszközeit. A munkahely-otthon két pólusa között csupán egyedülálló édesapjának meglátogatása jelent néha változatosságot, mely az előző terek tág, hideg, csupasz négy fala közé a csűr napsütötte szénájával csempészi be a családi melegséget. Az intézet csillogó, modern üvegműszerei a tudomány korrekt fellegvárát idézik, de amikor a külvilágban működésbe lép a szakember, azt már képtelenség tárgyilagosan figyelni: az abszurditás felé hajló képek (mint például a lottógolyók pingponglabdaszerű pattogtatása a standard ellenőzés részeként) bárkiben derültséget keltenek.