E rendhagyó, kétrészes portréfilm Kallós Zoltánt, a néprajztudóst, népzenegyőjtőt és iskolateremtőt mutatja be, nagy hangsúlyt helyezve arra: kik és hogyan vihetik tovább a kallósi örökséget. Útrakelünk és Kallós Zoltán társaságában sorra járjuk fontosabb gyűjtőterületeit, ahol Kallós Zoltán a folklór úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet gyűjtötte. A mezőségi, gyimesi és moldvai helyszíneken találkozunk néhány, még fellelhető adatközlőjével. Fontos helyszínünk a Kallós Alapítvány válaszúti iskolája, ahol az észak-mezőségi szórványmagyarság oktatása, szakképzése folyik, ahol a népzenei táborok és a néprajzi múzeum is helyet kapott. A sok élő zenével, énekkel és tánccal, archív fotókkal és filmbejátszásokkal is tarkított filmben megszólalnak Kallós Zoltán fontosabb munkatársai, kollégái, egykori útitársai és barátai is, mindazok, akik továbbvihetik e gazdag örökséget. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy Kallós Zoltán hogyan tekint vissza életére, munkásságára, elért eredményeire, és biztosítva látja-e a kallósi örökség továbbvitelét, életben tartását. Ezért aztán nem is annyira a múltra, sokkal inkább a jelenre és a közeli jövőre helyezzük a hangsúlyt. Filmünknek szomorú aktualitást ad, hogy Kallós Zoltán az utómunkálatok során elhunyt, a bemutatót már nem érhette meg.

Rendező: Hollós László
Operatőr: Dala István
Vágó: Bartos Bence
Hangmérnök: Faludi Sándor