Szinopszis: Hogy mi marad egy született zenész után az éterben, a közös emlékezetben, a kozmikus rezonanciában, ami évek múltán is felidézhető? Erre kerestük a választ Orszáczky Jackie volt zenésztársai között. A zene volt velük az összekötő kapocs, ami a mai napig erősen hat. Egy avatott zenész ihletett állapotban pontosabban, jobban, szebben tudja átadni érzéseit hangszerén keresztül, ezért filmünk szereplői hangszereiken idézik meg Jackie világát. Ők üzennek az éterbe Jackinek, felidézve magukban emlékét, zenéjét, barátságát, szeretetét. A film elején a tíz éve vele készült riport és egy régi koncertfelvétel részlettel, valamint barátai rövid történeteivel bemutatjuk őt. Felesége Tina Harrod mesél róla és fantasztikus kapcsolatukról. Ezt a szálat folytatják barátai a filmben saját megszokott környezetükben vagy színpadon koncert közben. Élmények, érzések, amiket most tisztán fel tudnak idézni. A filmben egy zene születik. Több helyen, több földrészen, több előadótól, több megszólalásban, ám mégis összecseng és valahol azonos. Bizonyítjuk, hogy a zene összeköt, a zene erősíti az összetartozás élményét, a zene nemzetek feletti, kultúrákat köt össze és az időn is áthatol. Jackie magas művészi megfogalmazásban adta át a népzene, a soul és az improvizációs jazz vibrálását. Jackie megmutatta nekünk, hogy mi egy igazi alkotó zenész dolga a világban. Az pedig nem más, mint hogy a rendet, amely titkos, megértse és számunkra érthető formába foglalva továbbadja, élővé, közkinccsé tegye.

Rendező: Czencz József
Operatőr: Czencz József
Vágó: Czencz József
Hangmérnök: Badics András