A magyar katonák 1968. augusztus 20-án lépték át Csehszlovákia határát, hogy szovjet utasításra megszállják az ország nagyrészt magyar-lakta déli vidékét. Piros Rózsa volt a jelszó, amikor az egyik stratégiailag fontos csehszlovák laktanyát elfoglalták. A magyar akciónak nem lett közvetlen halálos áldozata, sok résztvevő katona életében mégis sorsfordító erővel bírt. A film középpontjába az emberi kapcsolatokat helyezzük: olyan barátságokat és szerelmeket mutatunk be epizódszerűen, melyek a megszállás három hónapjának köszönhetően születtek meg, mélyültek el, vagy éppen szakadtak szét örökre. Főhősünk egy megszálló magyar katona, aki két fontos dolgot köszönhet a megszállásnak: barátságot és szerelmet. Itt ismerte meg ugyanis azt a szlovákiai magyar tanyasi gazdát, akivel életre szóló barátságot kötött - és a megszállás idején született levelezése otthon maradt szerelmével mélyítette el friss kapcsolatukat házassággá. A távollét alatt váltott vallomásaik bár cenzúrázva voltak, gyönyörűen illusztrálják egy kivezényelt kiskatona és az otthon maradt kedves lelkiállapotát. Ma már nem él e két ember, akik számára a legfontosabbak voltak. Egyszerre megható, groteszk, és valóságos képet kapunk a 68-as eseményekről általuk, törekedve arra, hogy végre tiszta vizet öntsünk az akkori sajtó, rádió és televízió propagandája által azóta is elhomályosított pohárba.

Rendező: Dombrovszky Linda
Operatőr: Nyoszoli Ákos
Vágó: Pap Levente
Hangmérnök: Beke Tamás