1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés hadseregei megszállták Csehszlovákiát. Magyarország egy kibővített hadosztállyal vett részt az akcióban. A magyar katonákat arra a magyarok lakta területre vezényelték, amelyet 1938-ban Magyarország már megpróbált visszacsatolni. Felvidéken sokakban felcsillant a remény a határok módosítására. Más magyarok a szlovákok iránti szolidaritás kifejezéséül kitűzték a templomtoronyra a csehszlovák zászlót, miközben sortűz dördült a magyar fegyverekből. Azonban a többség jól látta: itt szó sincs a határok módosításáról, pusztán a demokrácia felé forduló, Dubcek nevével fémjelzett „emberarcú szocializmus” kísérletének, a „prágai tavasznak” porba tiprása történik. Ennek a politikai kísérletnek része lett volna egy a nemzetiségi jogokat elismerő alkotmány is, amely ebben a formában elbukott. A szólásszabadság egyúttal felszabadította a magyarellenes indulatokat is. A Szovjetúnió nemcsak a „szocialista rend” fellazításának kísérletét akadályozta meg, hanem hadseregének, és ezzel a nukleáris rakétáknak állandó csehszlovákiai jelenlétét készítette elő. A dokumentumfilm szereplői az események résztvevői vagy mint magyar katonák, vagy mint felvidéki magyarok. Katonák, akik akaratuk ellenére a megszálló szerepébe kényszerültek, miközben életüket féltve indultak az ismeretlenbe. A másik oldalon az őket gyalázók, a diktatúra ellen tüntetők. Valamennyien magyarok.

Rendező: Hollós János
Operatőr: Hollós János
Vágó: Hollós János
Hangmérnök: Kürti Tivadar