Szinopszis: Szent-Györgyi Albert az egyetlen olyan magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapta meg 1937-ben a Nobel-díjat a hexuronsav, vagyis a C-vitamin izolálásáért. De az ő nevéhez kötődik a P-vitamin azonosítása, az izomkutatásai is kiemelkedőek, amelyekért az amerikai Nobel-díjként is emlegetett Lasker-díjjal tüntették ki. Számos tudományos felfedezés, a mai gyógyászatban megkerülhetetlen tézis kötődik a nevéhez, többek között a rákkutatás terén is. A tudományos tevékenysége mellett legalább ennyire izgalmas a magánélete és a közéletben vállalat szerepe. Tanulmányai, az első világháborúban szerzett tapasztalatai, a külföldi kutatásai során szerzett élettapasztalatok, a magyar felsőoktatásban bevezetett új szemlélete, a sportszeretete, a politikai nézetei, a hazájáért vállalt küldetései (titkosszolgálati feladatok, melyekért Hitler személyesen követelte a letartóztatását), az emigrációs tevékenysége, a háborúellenessége mind azt támasztják alá, hogy Szent-Györgyi Albert kivételes egyéniség volt. Igazi humanista, aki olyan kérdésekre kutatta a válaszokat, melyek kivétel nélkül egy célt szolgáltak: az egészséges életet. Kilencvenhárom éves korában hunyt el Woods Hole-ban 1986-ban. Nyughelyével kapcsolatosan a köztudatban az él, hogy a Nobel-díjas tudóst az Atlanti-óceán parti házának kertjében temették el. A Boston környékén élő magyar kutatók tavaly augusztusban motoros túrát szerveztek, hogy a Nobel-díjas magyar professzor sírját megkeressék.

Rendező: Vojtkó Ferenc
Operatőr: Renyó Norbert
Vágó: Kapusi József
Hangmérnök: Csengeri László